Mondtam az uramnak egy szép decemberi estén, "Bobi."
Ne menjünk el egy egy hetes, full nomád túrára az északi sarkkörön túlra? Úgyse kirándultunk még a Budai-hegyekben se soha, de ne féljen, minden hobbit el kell kezdeni valahol, mi kezdjük itt.
Bobi kezébe megállt az egér, rám nézett, majd a szokott bőszavúságával azt mondta: "Jó."

Gyorsan befizettem az utat, mielőtt végiggondoltam volna bármit is, majd utána ráérünk rémüldözni meg számolgatni meg utánaolvasni. Utána átfutottam a leírást: Augusztusi időpont (menő,az még fél év), 110 km, közepesen-nehéz/nehéz kategória (vagyis közepes, szerintem), érintetlen természet (zsír), de utak sincsenek, meg távolsági buszmegállók félúton, úgyhogy menni kell, ha az ember elindul. Ez is jó, ha nincs kísértés, úgy könnyebb nem feladni. Na, mi kellhet még? Hát, kéne felszerelés, mert a svéd augusztus nem annyira azonos az ittenivel, meg kéne még mi is? Ja tudom, kondi. Az elmúlt 10 évet mivel sikeresen gép előtt töltöttem mind munka, mind szabadidő tekintetében, kidolgozott informatikustestem nem kimondottan a málhás hosszútávú túrák eszköze. De végül is ez egy kiváló motiváció is az életmód-váltásra, ha nem is épp a legkockázatmentesebb. 
Kerestem is egy tornaórát a közelben, amit úgy hívtak "Spartan". Hú, ez nagyon szarul hangzik, ez biztos erősít valamit.  Sajnos/hálisten csak heti egyszer fért bele a munkarendem miatt, de aki nem tudná, a spartan az olyan, hogy 10 perc után elmegy a látásod, 11 perc után elfogy a vized, 15 perc után meg tökmindegy, mi a feladat, mert úgyis egy olyan nagy jógalabdán fekszel hason, pici refluxxal és működő végtagok nélkül. 
Mivel a testemet felkészültnek ítéltem, felütöttem pár blogot, akik már jártak arra, hogy mégis hogy kell elképzelni - többen a Kinizsi 100-on edzettek előtte, illetve "bejárták Európa legtöbb hegységét már". Fuck. Jó, a blogokat becsuktam, nem szabad negatív energiákat beengedni a felkészülés szakrális folyamatába, inkább ettem egy c vitamint gyorsan.
Bobi szakrális felkészülése mondjuk kimerült a csoki+chipsz diétában illetve megnézte a "Vadon" című filmet, amiben kirándulnak. Mivel nem volt kétségem, hogy Bobi simán veszi a világ összes akadályát, némileg nyugtatóan hatott rám az ő nyugalma.
Ahogy közeledett az augusztus, hiába növesztettem "tundrabody"-t a spartanozástól, világossá vált, hogy itten puszta erővel nem fogok sokra menni, ide furmány fog kelleni: valamilyen úton-módon könnyű hátizsákot kell cipelnem, nem az ilyenkor illendő 20 kilóst. Gyorsan dobtunk egy analízist a feltétlenül szükséges dolgokra, azok súlyára, a súlyok csökkentésére, kis ékszermérleggel méricskéltük még a fogkeféket is, melyeknek letörtük a nyelét, és kis ambíciózus exceltáblában vezettük a grammokat. 
Mert kell ugye egy hajlék. Kell hálózsák, meg derékalj. Kell 6 napra kaja, 3 nagy étkezés meg köztes csokik/ proteincupákok. Mivel a svéd lappföldön nyáron nincs hideg, de szél meg eső van, ezért valami esővédő kell mindenre, a hátizsákra is, meg persze néha 0 fok is van, meleg ruha is kell, és a fenti időjárási faktorok összes kombinációjára valami megfejtés. Kéne egy házipatika is, hogyha lever a mocsárláz az első napon, ne röhögjenek ki nagyon. Néhány luxustermék, mint budipapír is megfűszerezheti az ottlétet... jézusom, még így végiggondolva is 30 kilónál járok.
A célterület egyébként Svédország északi csücskét jelentette, ahol van egy prominens zarándokútvonal, a "Királyok útja", a Kungsleden. Mi ennek csak a legészakibb szakaszát próbáljuk majd arconkúszva teljesíteni, elég lesz kezdésnek.
Kajának végül a legkönnyebb súlyú opciónak a liofilizált cuccok bizonyultak, vannak liofilizált készételek is,de gyakorlatilag bármit lehet liózni (és boltban kapni), pl gyümölcsöket, zöldségeket is, úgyhogy azt is pakoltunk. Kedves sejtbiológus cimborám kiszámolta a beltartalom-kalória-súly görbét, és arra jutott, hogy ne vigyünk semmit, csak pár kiló liofilizált abált szalonnát. Ettől eltekintettünk, nem akartunk rögtön első alkalommal túl profik lenni.
Volt még a garázsban 3 évvel ezelőttről egy csomó dió is, azokat ünnepélyesen megtörtem, és szintén az 50 literes pakkomba süllyesztettem. Volt még pár biotech proteinlevesem is itthon, ezeket a továbbiakban csak "fosatós levesnek" fogom hívni.
Következő epizódunkból kiderül, hogy hogy sült el maga a kaland - maradjanak velem kedves olvasóim.