Természetjárás enyhe őrülettel fárasztó módokon, városoktól távol

Emberkerülés

Hogyan világosodjunk meg?

2020. szeptember 09. - Emberkerülő

Az alapproblémám az, hogy mindig csinálok valamit. Általában több dolgot is. Amikor nincs semmi dolgom, akkor is vagy valakire figyelek, vagy valamit olvasok, hallgatok, feltalálok, javítok vagy elrontok. A megállás képessége halványodni látszik, pedig hipotézisem szerint akkor talán jobban hallanám saját magamat, több önismeretre nyílna lehetőség, ne adj isten még a tudatom természetét is lehetne vizsgálni. Hiába vagyok itthon és hiába érek rá pl szabi alatt, a saját általam kreált szokások és viselkedési minták kőkeményen gúzsba kötik a lehetőségeket, hogy egy full ráérő napom hogy is fog kinézni - elég kiszámíthatóan. Ezek a feltételek pedig nem az eredeti ötletek melegágyai.

Mit lehet hát tenni?

Azt találtam ki, hogy el kell menni valahova, ahol nincsenek kiépült mintáim, ja, és emberek sem, mert akkor csak a locsogás megy, és attól kifolyik az agyam. Menjünk három napra a “Vadonba!” 

Magyarországon mondjuk vadon csak úgy van, hogy bárhol is vagy, ha elindulsz egy irányba, kb 5 km-en belül lesz egy benzinkút vagy presszó, előtte ülő presszópapákkal, szóval nem kell nagyon spiccen lenni túlélő szkillekkel, de vannak olyan pontjai az országnak, ahol legalább az illúzió megvan. Én pedig szeretem az ilyen kegyes hazugságokat, és megint felmálháztam hűséges hátizsákomat, kiöntöttem a benne tanyázó kölyökmacskákat, kifényesítettem a legszebb almát a konyhapultról és három napra desszantoltam a Börzsönybe.
img_3400.jpg

A cél az volt, hogy próbáljam megtalálni a semmit csinálás képességét magamban (elég nehéz erről a programról blogbejegyzést írni), ne kattogjak és ha valamit csinálok, azt próbáljam figyelmesen, a jelenben tenni. Ilyen mindfullness edzőtábor, gondolom.

A Csarna völgyből indultam, ami nem csak a legszebb völgy a környéken, de rögtön indulás után lehet találni szarvasgombát is az ösvény közepén. :D 

 img_3401.jpg

Utam során lassan ténferegtem déli irányba, görcsös térképlapozgatás meg óranézegetés nélkül - van valami nyugis abban, ha nincs konkrét uticélod, nem kell sötétedés előtt sehova se visszaérni, és eltévedni sem tudsz, mert az eltévedés, mint fogalom érvényét veszti.

img_2426.jpg

b563cc01-c33b-4690-a1ce-0e522ce1e1ec.JPEG

b879fd59-8e16-42c1-9103-359b47399e1f.JPEG

img_2438.jpg
Tartozom egy vallomással: bár korábbi bejegyzéseimben azt állítottam, hogy korábban nem túráztam, ez nem jelenti azt, hogy nem jártam erdőben. Szerencsére tudok gps nélkül tájékozódni, pár évig túlélősködtünk pajtásokkal ilyen katonás játékokon, ismerem a gombákat meg a biológus szakon is ragadt egy két dolog rám - mondjuk diploma az pont nem, LOL.

Az élelmezésemet részben helyben terveztem megoldani, de hogy a semmit csinálás ne hardcore szeder-szedéssé avanzsáljon, vittem egy kis liós kaját is. A számításaim bejöttek, annyi szeder volt az ösvények mentén, hogy az első estére úgy éreztem, magam is szederré váltam a sok elfogyasztott szedertől.img_3403_1.jpg

Szerintem nekem ez az egész természetszeretet a Winnetou könyvek környékén csípődött be kb 9 éves koromban, és azóta is tudok azonosulni azzal, hogy valakinek “a csillagos ég a takarója” meg hogy “ne rakjunk tüzet, mert meglátják az irokézek”. A tűzrakás hiányának egyébként sok más remek értelme van, de mintha a modern ember egyre kevéssé tudná különválasztani a természetben levést a kényszeres tábortűz mániájától. Vizet forralni, főzni ma már kisebb hűhóval is lehet, én pl egy kis esbit kocka nevű találmányt fogtam munkára. 
img_3430.jpg

Első este, kb 19kor tábort vertem egy bükkös lábánál, (=lehajítottam a hátizsákot és ráültem a hálózsákomra), 19.15kor már felvont szemöldökkel próbáltam nyitva tartani a szemem, kínkeservesen megvártam a naplementét és fel is borultam. 

img_3408.jpg

img_3409.jpg

 

img_3404.jpg

Az a jó abban, ha “a kullancsosban” töltesz több napot, hogy nem csak botrányosan korán alszol el, de ugyanilyen korán is kelsz. Reggel 5-re már készen is álltam mindenre - MIT KELL CSINÁLNI? Ja, semmit. Hú, ezt még gyakorolni kell… jó, akkor nézzük meg, mi van amögött a hegy mögött - és felkerekedtem. A második nap nagyobb része túrázással telt, aminek hatására egy egész bögre rókagombát sikerült harvesztálni - végre nem szeder. Amúgy volt még alma, szilva meg málna is az erdei menüben, nagyon hedonista böjttel úsztam meg a megvilágosodást (hisz a spirituális növekedés eléréséhez böjt is dukál az álmoskönyv szerint.)

img_3431.jpg

img_3442.jpg

img_3405.jpg

Ez itt egy liofilizált "csalán málé". Úgy hangzik, mint valami ezoterikus punk zenei együttes neve.

Kóspallag mellett a sisnyában találtam egy érdekes építményt, olyan volt, mintha építési törmelékből valaki egy részletgazdag apró várat épített volna, minden ösvénytől távol. A hatás fokozása végett még a moha is benőtte.

 

img_3249.jpg

img_3247.jpg

img_2454.jpg

img_3436_1.jpg

Második este, miközben a makkmarcik kalapját rázogattam ki a bakancsomból, éreztem, hogy közel járok ahhoz, hogy megpillantsam a fényt, meg is álltam a tevékenység közben, összevont szemöldökkel csücsörítettem, amikor megjelent a megfejtés az életem minden kérdésére: KELL EGY KUTYA. Felmásztam gyorsan a hegygerincre, ahol már volt térerő, és az estét gyorsan a gazdikereső kutyaállomány átböngészésével töltöttem. (SOHA ne vigyetek magatokkal okostelefont, sehova.)

Az utolsó nap reggelén Bobi felhívott, és megkérdezte, sikerült e megvilágosodni.
“Meg!”
“Alig várom, hogy elmeséld” - mondta.

O shit.


A következő részben Bobi értesül arról, hogy a megvilágosodás egy egészen konkrét kutya személyében érkezett el, és elmondja a véleményét.

A bejegyzés trackback címe:

https://emberkerulo.blog.hu/api/trackback/id/tr8516195212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása