Reggel úgy ébredtem, mint akit megvertek: a tegnapi 9 óra lovaglás beköszönt az izmaimba, de az alvásmennyiség elég volt: túl izgi volt az első vadonban töltött reggel, hogy lustálkodjak. Vajon fel tudom e ma nyergelni szintidő alatt a zsiráflábú lovamat?

Elérkezett hát a nagy nap: tökre azt hihetné az ember, hogy ebben a katartikus pillanatban nem fog szakadni az eső – de szakadt. A panoráma helyett csak köd és szürkeség ült a tájon, a pocsolyák összeértek a földön és egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy ennyire rossz időben vajon csúszik e az…

A járvány alatt volt időm gondolkodni, hogy milyen formában is lenne kézenfekvő eltöltenem az első adandó nyaralásomat: nem szeretnék repülni, nem szeretnék embereket de szeretnék egy kis természetet, és az se baj, ha elfáradok közben, csak a térdem ne menjen szét az utazás elején. Egy kis netes…