Természetjárás enyhe őrülettel fárasztó módokon, városoktól távol

Kungsleden - az utolsó nap

2018. szeptember 20. - Emberkerülő

Egy kicsit el voltam kenődve, hogy az utolsó naphoz érkeztünk, de azért olyan nagyon nem, az ötödik napra tényleg le volt gatyásodva a járóképességem a bokám miatt, és a csoport többi tagja is kezdett elnyűtt lenni lábak tekintetében. Kiültünk a strandra reggelizni, aztán inkább visszamenekültünk a sátorba, mert csíptek a szúnyogok. 

dsc_2970.JPG

Tovább

Kungsleden - 5. rész

Őszintén szólva nem emlékszem már, hogy ezen a napon hány km volt előirányozva, huszonharminctizenvalahány....végülis az összes km, ami a világon van. De hát ez nem ért meglepetésként, az viszont igen, hogy ennél a pontnál már mindenkinek fel volt törve a lába, beleértve a túravezetőket is,csak nekem nem. (Cipelje a leukoplastot akinek kell, ugye) Ezek szerint a lábfeltörés az egy ilyen elkerülhetetlen, rutin túraesemény, nem pedig eseti baleset? És erről miért nem szól egy motivációs plakát se, amin a hegy tetején állnak a győztesek sziluettjei?

Tovább

Kungsleden - 4. rész, ahol lemmingek színre lépnek

Az a jó a világos éjszakákban, hogy az ember könnyen ébred. ÚRISTEN, ITT HAGYTAK! Elaludtunk! Ja nem, hajnali 5 óra van. Kibotorkáltam a sátorból, mint a tábor első ébredője, szomorúan konstatálva, hogy a bokámra nem nagyon tudok ráállni, vagy csak elkenődött arcot vágva. Nem baj, majd bemelegszik - vételeztem a forrásból minden palackunkba vizet, és már rutinosan kotyvasztottuk a bajnokok reggelijét: magnéziumtablettákat a szédületes izommunkáért, zabot a reggeliért, voltaren plust a vidám bokákért. Vízvételezés közben beszédbe elegyedtem az egyik sorstárssal, hogy ő hogy élte meg a tegnapot: azt mondta, hogy neki 10km-nél valaki azt hazudta, hogy már csak 4 km van hátra, és az hajtotta egész nap, hogy a következő kanyarnál ott a cél.  

dsc_2923.JPG

Tovább

Kungsleden - 3. rész, avagy a cselekmény bedurvul.

Reggel elgondolkozva majszoltam az űrhajós reggelimet a sátor előtt, és próbáltunk rájönni valami szabályszerűségre, hogy ezekbe a reggelikbe/főételekbe, amikhez vizet kell önteni, hogy életre kelljenek, vajon mennyi vizet kell önteni, hogy fogyasztható legyen?


dsc_2869.jpg

Tovább

Kungsleden - Második rész

A túrát egy 20 fős csoporttal terveztük abszolválni, túravezetővel, mert van önkritikánk a túratapasztalatunkkal kapcsolatban. Pár hónappal a túra előtt írtam is egy emailt a vezetőnknek, Babina úrnak, hogy mekkora hátizsákot vegyek szerinte az útra, mekkora neszeszerbe fér bele egy ember egyheti élete? Érkezett is a válasz sebesen: "Egy 50 literesbe mindennek el kell férnie."

Tovább

Kungsleden - Első rész

Mondtam az uramnak egy szép decemberi estén, "Bobi."
Ne menjünk el egy egy hetes, full nomád túrára az északi sarkkörön túlra? Úgyse kirándultunk még a Budai-hegyekben se soha, de ne féljen, minden hobbit el kell kezdeni valahol, mi kezdjük itt.
Bobi kezébe megállt az egér, rám nézett, majd a szokott bőszavúságával azt mondta: "Jó."

Tovább